Első Fejezet
-És most ezúttal hová viszel engem doktor?- kérdezte Amy miközben a doktort figyelte a szemben lévő irányban, hogy mit is csinál a vezérlőpultnál.
Amy érezte, hogy egy kicsit hidegebb lett, de ő nem értette, hogy ő vastag pulóverben van és libabőrös, de a doktor abban a vékony zakóban van mindennap és hogy hogy nem libabőrös?
Már kezdett vacogni, olyan hideg volt és a doktor még észre sem veszi?!
-Doktor miért van ilyen hideg idebent?-dadogta neki.
-Micsoda hideg van? - kérdezte a tőle a doktor és levette a munkás szemüvegét, amit csak akkor vett fel ha enyhe kisülések vannak a hajón.
-Doktor nem csináltál esetleg valamit a környezet szabályozókkal?-kérdezte tőle most már aligha jókedvében lévő vörös hajú lány.
-Várjál csak egy pillanatot Amy - és azonnal lement a vezérlőpult alá, hogy megnézze rendesen be van e kötve a környezet szabályozó.
Amy közben dadogva és fázva a kezét összedörzsölve tartotta magát melegen.
Hirtelen elment a világítás és Amy alig látott az orra hegyéig sötétben és
hallotta miközben a doktor a TARDIS-sal beszélget:
-Mi a bajod, miért vagy most ilyen rossz hangulatban?
Azzal a doktor a vak sötétben elővett a zakójából egy nagy kalapácsot és ütögetni kezdte vele a TARDIS-t.
Erre Amy csodálkozására felgyulladtak a lámpák és újra volt energia.
-Na végre csak egy kis ritmus kellett neki, de mindig ezt csinálja ha egy kicsit rossz hangulatban van - azzal a doktor vissza tette a kalapácsot a zakójába és felment a lépcsőn a vezérlőpulthoz.
-Nos Amy Pond fázol még?-kérdezte tőle a doktor.
Amy érezte a meleget a bőrén és már közel sem volt olyan hideg mint azelőtt.
-Nem fázok már köszönöm doktor.
-Szívesen Amy Pond na de most hová akarsz menni?
Amy gondolkozott, hogy most hová akarna menni, de nem jutott most semmi se az eszébe talán a piramisok,de ez még tőle is furcsa lenne, mert ennyire hideg volt most.
-Semmi baj Amy majd legközelebb kitalálod, hogy hová megyünk-azzal a doktor visszament a vezérlőpulthoz onnan, ahol ezelőtt állt és elővette a zakójából a szónikus csavarhúzóját s közben megigazította a nyakkendőjét, mert szerinte a csokornyakkendő igenis nagyon menő.
Amy hogy megakadályozza a legközelebbi lehűlését odament a kabát tartóhoz és fel vette a doktor egyik régi kabátját ami egy szép barna ballonkabát volt.
Közben a doktor a fejét vakarta, hogy vajon miért is vette elő a szónikus csavarhúzóját, de nem értette és helyette elővette a zakójából megint a kalapácsot és ütni kezdte vele a vezérlőpultot, közben meg a másik kezében még mindig a szónikus csavarhúzó volt.
A TARDIS hirtelen elkezdett rázkódni és Amy hogy ne essen el megfogta a kabát tartott és onnan nézte a doktort, hogy mit is csinál a vezérlőpultnál.
-Doktor mi fenét csináltál?-ordította a gépek zaja miatt a lány, mert eközben egyre hangosabb lett a TARDIS.
-Valaki magához akarja vinni a TARDIS-t és minket is de nem számolt azzal, hogy ilyen messziről kell majd odavinnie így meg van rá az esély, hogy mire odaérünk szétesik a TARDIS.
Amy oda akart menni a doktorhoz segíteni, de nem tudott, mert ha elengedi a kabát tartott, akkor elveszíti az egyensúlyát. Látta, hogy a doktor is kapaszkodik a vezérlőpultba és közben dolgozik azon is hogy ne haljanak meg.
Ó miért nem tudta kiválasztani a helyet ahová akart menni?
Így talán megmenthette volna a doktort és a hajót, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.
-Amy talán sikerülhet materializálni a TARDIS-t annak a helynek a közelébe ahová éppen vinni akarnak minket - ordította a doktor Amynek a terem másik végéből.
-Akkor csináld doktor
-Csak az a gond Amy hogy nem garantálom, hogy túléljük a landolást.
-Milyen landolást?
-Egy bolygó körül fog materializálódni a TARDIS és nem biztos , hogy a landolást túléljük úgyhogy most kapaszkodj abba a kabát tartóba, mert egy kicsit rázós lesz az út lefelé.
Hihetetlen a doktor még egy ilyen veszélyes helyzetben sem veszti el a humorérzékét - gondolta Amy.
Amy mintha érezte volna hogy a TARDIS behatol a légkörbe kétszázhetvenöt kilométer per óra sebességgel és száguld minél gyorsabban egészen míg talajt nem ér.
A doktor egy utolsót még ütött a vezérlőpultra azzal a kalapáccsal és várja mi lesz az eredménye ennek a kísérletnek.
Amy látta az életét lepörögni a szeme előtt és a múlton gondolkodott, hogy talán véletlenül találkozott a doktorral hét éves korábban? Vagy hogy miért őt kérdte meg hogy legyen az útitársa? Most vagyok huszonegy éves és talán meghalok?
Érezte ahogy a TARDIS belül egyre forróbb lesz és bárcsak ne kérdezte volna meg a doktort a környezet szabályozókról az előbb.
-Átléptük a mezoszférát Amy még négy perc és lent vagyunk-és a doktor elővette a szónikus csavarhúzóját és a vezérlőpultra szegezte, mely során több kapcsolót elfordított egyszerre és ezzel Amy csodálkozására a TARDIS lelassult.
-Jól van ezzel még nyertünk a landolásig maximum tizenkét percet-a doktor odament Amyhez a kezét nyújtva megkérdezte tőle:
-Segíthetek neked Amelia Pond - és Amy megfogta a doktor kezét ő pedig felemelte a földről.
-Köszönöm doktor de most hol vagyunk mi egyáltalán?
A doktor már rohant is vissza a lángokban lévő vezérlőpulthoz, hogy megnézze a kivetítőt.
-Nem akarlak letörni Amy de fogalmam sincs, mert itt még soha sem jártam, éppen ezért olyan izgalmas az egész-és már el is kezdte javítani nagy nehezen a vezérlőpultot.
-Doktor te láttad az egész világegyetemet és fogalmad sincs hogy hol vagyunk?- kérdezte dühösen Amy.
-Kilencszázhét éves létemre sem láttam mindent az egész világegyetemben, de hiszen azért utazok, hogy a saját szememmel lássak mindent nem pedig a történelem könyvekből-és eleresztett Amynek egy nagy mosolyt.
-Doktor szerinted ki akar minket magához vinni?
-Egy félelmetesen fejlett technikájú faj bizonyára, de ezt sosem tudjuk meg ha nem megyünk le.
-Doktor a TARDIS! - kiáltotta neki Amy rémülten.
-Mi az Amy? - kérdezte tőle a doktor, de már hamarosan rájött, hogy mi a gond.
A TARDIS falai kezdtek megrepedezni és apró kisülések voltak minden másodpercben a vezérlő teremben, de ezzel a doktor nem tudott lépést tartani és a vezérlőpulton megnyomta azokat a gombokat amit a szónikus csavarhúzójával elfordított és a TARDIS újra elkezdett gyorsulni.
-Doktor mi a fenét csinálsz? - kérdezte újra ordítva tőle a lány.
-Minden áron meg akarom tudni, hogy ki is akar minket magához hívni akár még az életünk árán is.
-És én mit csináljak?
-Van a barna ballonkabátban egy régi szónikus csavarhúzó ha apró kisülések vannak a közeledben, akkor fordítsd oda és nyomd meg a gombot rajta és azután tűnj el onnan Amy.
Amytől ballra alig öt méterre kigyulladt a padló és sajnos nem volt más nála a tűz eloltására, mint a doktor barna ballonkabátja így azt levette és azzal a kezében csapkodni kezdte az alig másfél méter átmérőjű közepes méretű tűzet.
A doktor idő közben nagyon nagy bajban volt mert a vezérlőpultnál az előbb a túlzott kisülések deaktiválták a TARDIS-nak az automatikus védelmét és így manuálisan kellett neki gyorsan azt bekapcsolnia, mert ha nem akkor amint eléri a hajó a troposzférát azonnal elég a légkörben velük együtt.
Közben Amynek végre sikerült eloltania a másfél méter átmérőjű tüzet, de sajnos az oltás közben a doktor barna ballon kabátját nem tudta megmenteni, mert elégett.
Nagy szerencséjére Amynek sikerült megmenteni a doktor régi csavarhúzóját.
A doktor mostani csavarhúzójához képest elég furcsán nézett ki: inkább egy ezüst színű tollhoz hasonlított mint egy szónikus csavarhúzóhoz, tetején egy élénk vörös vasgyűrűvel.
-Ne csak nézd azt a csavarhúzót Amy hanem használd ha eljön annak az ideje - kiáltotta a doktor, miközben a TARDIS-t irányította.
A doktor parancsára Amy azonnal reagált és elfordította a régi szónikus csavarhúzót jobbra tőle három méterre lévő tűzhöz és az nyomban eltűnt mint a kámfor.
-Áh ezt már szeretem végre - mondta a doktor, de nem is Amynek hanem a TARDIS-nak, de Amy már tudta is hogy miért: mert érezte a lába alatt a padlót hogy lelassulnak és a kisülések is megszűnnek a hajón.
-Doktor mi történik? - kérdezte tőle Amy.
-Sikerült megtalálnom a helyét pontosan annak ahová a TARDIS-t akarták vinni, de beállítottam, hogy attól a helytől harminc kilométerre dél-keletre szálljunk le.
-De miért pont olyan messzire tőle doktor és hová?
-Ritkábban lakott területre viszem a TARDIS-t, hogy minél kevesebben figyeljenek fel egy kék fülkére,ami csak úgy a semmiből jelent meg és egyből fejlett technikájú fajt sejtenének a dologban vagy ha még primitívebbek, akkor boszorkányságnak, mágiának, a gonosznak, és Isteneknek hinnének minket.
Amy mondani akart valamit a doktornak erről az egészről,de abban a pillanatban hallotta a TARDIS dübörgő-vonyító hangját és a földre landolt.
-Nos megérkeztünk Amy egy teljesen új és felfedezetlen világba számunkra - és a doktor kinyitotta a TARDIS mindkét kék ajtaját.
Ahogy kinéztek egy erdő tűnt fel, ahol még nem igen járhattak emberek.
Amy kiment a TARDIS-ból, hogy jobban körülnézzen ezen az új ismeretlen tájon közben a doktor bezárta a TARDIS ajtaját kulccsal.
Amy csodálkozott a doktoron, hogy miért nyitja ki és zárja be a TARDIS-t kulccsal ha közben egy csettintéssel meg tudja oldani mind ezt.
-Azért Amy mert ehhez szoktam hozzá – és Amyről rögtön felnézett az égre, ahol világos volt.
-Hát nem csodálatos ez a nap doktor? – kérdezte Amy a doktortól, mert ő is az eget nézte.
-Igen nagyon szép, de éppen most meg akartam határozni a helyünket, hogy hol vagyunk és mikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése