A Kis Idő Lord Története
Egyszer réges régen élt egy kis fiú akit Doktornak hívtak.
Szüleivel és barátaival éldegélt a Gallifrey nevű bolygón.
Ám egy napon szörnyű dolog történt.
Dalekok jelentek meg a bolygón és pusztítani kezdtek.
És ahogy apám mondta:”menekülj fiam,elkezdődött az Idő háború.”
Nagyon sokan haltak meg azon a szörnyű napon.
Doktor elkezdett futni ahogy csak a lába bírta, s belebotlott az egyik halott Lord Tardis-ába, és elvette a holttesttől a kulcsot.
Kinyitotta nagy nehezen az ajtót és belépett a „szentélybe”.
Becsukta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta,de ekkor kopogás hallatszódott.
Kinyitotta az ajtó zárját,és lassan az ajtót is.
Kipillantott az időhajóból és látta hogy a legjobb barátja a Mester fekszik odakint.
A Doktor megragadta szerencsétlen testét és becibálta a Tardisba,és odafutott a Doktor az irányító panelhez és „benyomott” egy véletlenszerű koordinátát.
Ekkor észre vette hogy a Mester teste elkezdett aranyszínűen izzani.
- Mester!!!! Ne hagyj magamra,nem mehetsz el! –szólt könnyezve a Doktor.
Az Idő úr ezt nem hagyta annyiban.
Rákötötte a Mestert a Tardis egyetlen gyógyító paneljára, és ekkor a Mester teste már nem izzott aranyszínűen.
A Tardis csak repül és repült szélsebesen az univerzumban.
A Gallifrey-i nép harcolt, védték a hazájukat, de a dalekok csak pusztítottak és öltek, nem ejtettek foglyokat.
Feltúrták az egész bolygót, az Idő Lord-ok nem tudták visszaverni a támadást.
5-6 év múlva a Doktor immár 19 éves lett és a Mesterrel utazott
Egyik nap a Tardis megérkezett a föld nevű bolygóra.
- És már itt is vagyunk! Kedves utasok a TARDIS időhajó megérkezett a föld bolygóra
–szólt a Doktor poénosan.
- Hagyj! – szólt oda neki a Mester
- Mi a baj?- kérdezte a Doktor
-ÁÁÁÁÁ! Hát te nem hallod?- kiáltott a Mester
- De mit?- Kérdezte erősködve az idő úr
- A DOBOK HANGJÁT!!!! - üvöltött a Mester és kifutott a TARDIS – ból.
Doktor futott utána ahogy csak a lába bírta de nem érte utol,.
Megfordult a Time Lord és vissza ballagott lehajtott fejjel a Tardis hoz.
Benyitott az „időhajó” ajtaján, és beindította.
A Tardis elindult a világűrbe.
Csak repült, repült az univerzumban szélsebesen, ekkor megérkezett a vörös bolygó fölé.
- Gyönyörű ez a bolygó! – állapította meg a Doktor
Ekkor valami elképesztően furcsa dolog történt.
A Tardis elkezdett zuhanni a föld felé, a Doktor mindent megpróbált de nem tudta megállítani az űrhajót.
Ekkor a Tardisból leszakadt egy darab és fejbeverte az Idő lordot aki azonnal elájult.
Az űrhajó csak zuhant s mikor a föld légkörébe ért elkezdett lángolni, kinyílt az időgép ajtaja és szerencsétlen Doktor kiesett belőle.
Egy lány épp egy sikátorból kijövet hallott egy furcsa hangot.
Elkezdett a hang után menni, és meglátott egy füstölő rendőrségi fülkét és mellette egy eszméletlenül fekvő vérző embert.
A nő kérdezgette a férfit hogy jól van-e de nem válaszolt.
A lány nem tudta mi tévő legyen ekkor meglátta hogy a férfi teste elkezdett arany színűen izzani, ám ettől megijedt és elszaladt.
A Mester épp arra futott mert ő is hallotta azt a furcsa hangot.
Doktor barátja (Mester) meglátta a füstölő Tardist és az eszméletlenül fekvő Doktort,kinek aranyszínűen izzot a teste.
A Mester oda futott hozzá,térdre rogyott,megölelte a Doktort és beszélt hozzá.
- Ne hagyj itt! Emlékszel mikor még a Gallifrey-n játszottunk?
- EMLÉKEZZ DOKTOR, EMLÉKEZZ!- beszélt hozzá a Mester.
Az Idő úr teste abbahagyta az izzást.
Mind két szíve elkezdett hevesen verni, de még mindig eszméletlenül feküdt.
Ekkor a Mester felemelte a Doktor testét és bevitte a sérült Tardisba, beindította a Tardist és visszavitte a Doktort a föld születéséhez.
A Mester kinyitotta az időgép ajtaját és nézte a világűrt.
A Doktor kezdett ébredezni, barátja odament hozzá és felsegítette.
Doktor még nem teljesen látott csak az irányító panelt és hogy egy szőke valaki áll előtte. Sejtette, hogy a Mester az.
Ekkor a mi idő lordunk odament az irányítópanelhoz és beírta a föld koordinátáit és az „időhajó” szokásos nyikorgó hangot adta ki és elindult.
Doktor mikor hallotta, hogy a Tardis megérkezett kinyitotta az ajtót és „kiszállt” Mester pedig követte és bevágta az ajtót.
Doktor átölelte a Mestert és összeesett, de barátja elkapta.
Mester megint hallotta a DOBOK HANGJÁT.
Letette az idő lordot és befutott a Tardisba és kivette az egyetlen „időugró karperecet” és eltűnt.
Mikor kedvenc idő lordunk magához tért már nem látta barátját, helyette egy lány fogadta.
- Hello – mondta a Doktor
- Jól van? – szólt a lány
- öhm ….. azt hiszem… Áh!- szolt a Doktor.
Az idő lord keze elkezdett arany színűen izzani.
- ki maga? –kérdezte furcsán a lány
- Még én sem sütöttem ki. – szólt a Doktor és abbamaradt az izzás.
A Time lord felállt odament a Tardishoz és épp be akart nyitni de lezárta magát az időgép.
- Áh ne, nem enged be! Mért csinálod ezt velem?! –kiáltott a Doktor
- uhm maga kihez beszél? – kérdezte a lány
-khm… hát….. –próbálta megmagyarázni a Doktor és elpirult.
- Igen el is felejtettem bemutatkozni. A nevem Natasha Johnson. - mutatkozott be a lány.
- Helló, én vagyok a Doktor.
-Doktor? ez egy rang.
- Nem, nekem ez a nevem.
Ekkor sikoltást hallott a Doktor, kifutott az utcára és egy dalek állt vele szemben.
-Meg fogsz halni Doktor! A Dalekok elől nem menekülhetsz, elpusztítottuk a fajod összes tagját- szólt a Dalek a recsegő hangján.
Válaszként a Doktor megfogott egy vas darabot és elkezdte vele ütni a Dalek „fejét”.
-Ti utolsó senkik! – üvöltött a Dalekre a Time Lord.
-Megsemmisítés – szólt a Dalek.
- Natasha fuss! – kiáltott a lányra a Doktor
- jó, de veled mi lesz? – kérdezte a lány.
- még látjuk egymást. Bízz bennem. –válaszolta a Doktor.
Natasha elfutott, és az Idő úr felvette a harcot a Dalekkel.
A Doktor csak ütötte és ütötte, majd a Dalek válaszképpen meglötte az idő urat.
Erre nem történt semmi az idő lord még mindig talpon volt.
Az idegen meglőtte még egyszer, ezt már a Doktor sem bírta ki és összeesett.
Erre hirtelen a semmiből megjelent egy nő az idő lordunk előtt és kivégezte a Dalekot.
Time lordnak ismerős volt ez az arc.
River? –kérdezte a Doktor
Hello „kis idő lord” – szólt River és rákacsintott a Doktorra.
Hogy kerülsz te ide? – kérdezte a Time Lord, és közben furcsán nézett.
Jöttem megmenteni az életedet.
Nem kellett volna egyedül is boldogultam.
Tardis hol van? már is elhagytad? - kérdezte River, és furcsán nézett a Doktorra.
Nem, nem hagytam el, lezuhantam vele és most nem enged be. – mondta gúnyosan a Doktor.
River megvizsgálta a Dalekot, talált benne egy visszaszámlálót.
Doktor gyere ide és add oda a szónikus csavarhúzódat! – szólt a Doktornak
Milyen szónikus csavarhúzót? kérdezte ijedten az idő lord.
Futás!!!!!! – kiáltott River Song és ekkor felrobbant a Dalek.
Doktor ráugrott Riverre hogy megvédje a törmelékektől.
Óh, köszönöm. – szólt elpirulva a nő.
Uh, Áh, mi izzik ez, ez…. ez a Tardis kulcs……. – mondta mosolyogva a Doktor, Kedves idő urunk otthagyta Rivert és elkezdett a Tardis felé futni.
River futott utána de nem érte utol a fürge idő lordot.
Doktor meglátta a szép új Tardis külsejét és benyitott az időgépbe.
Nézd csak nézd! – A Doktor nézte mosolyogva a Tardis belsejét és hirtelen beszállt.
Mire River odaért már csak az eltűnő időgépet látta, és a nyikoró hangot hallotta.
Második fejezet
Az igaz barát
Egy felhős napon az emberek rendesen élték életüket.
E napon sok mindent lehetett hallani a London utcáin: emberek beszélgetését, autók zúgását, de az egyik pillanatban egy rövid ideig egy furcsa megmagyarázhatatlan hangot is.
Az egyik sikátorban egy Kék Rendőrségi fülke jelent meg, melyből egy magas barnahajú, kékszemű férfi lépett ki, visszafordult és kulcsra zárta a fülkét.
Kiment a sikátorból s egy hotel fele vette az irányt.
A férfi bement a hotel ajtaján és a recepciós fogadta.
Jó napot kívánok, miben segíthetek? – kérdezte a recepciós hölgy.
Jó napot a nevem John Smith, a Rendőrségtől jöttem!- szólt az öltönyös úr és egy fehér lapot mutatott a hölgynek.
Óh! Elnézést uram hogy feltartottam. –szólt bocsánatkérően a recepciós.
Hősünk beszállt a liftbe és már fenn is volt a 4. emelet 13. szobája előtt.
A jól öltözött férfi beállt az ajtó elé, benyúlt az öltönyében lévő belső zsebbe és kivett egy ezüst nyelű kékvégű akármit, amit szónikus csavarhúzónak hív.
Benyomta rajta a gombot és az ajtóhoz nyomta. Egy kis „zümmögés” után a zár kattant egyet és az ajtó kinyílt.
Az öltönyös férfi körbenézett, és benyitott az ajtón.
Helló? Van itthon valaki? – kérdezte a Doktor.
Az Idő lord fejéhez egy pisztoly szegeződött.
Hello Natasha! – szólt neki a közelgő vihar.
Ki maga? – Kérdezte a nő.
Hát nem is emlékszel? – kérdezte a Férfi és ekkor elővette a szónikus csavarhúzóját benyomta a gombot rajta.
Nem működik a fegyver. – szólt a csavarhúzós férfi.
Doktor megfordul és Natasha dülledt szemekkel nézi a férfit.
Natasha mi van a füledben? NE NE NE NE!
Az idő lordnak ismerős lett ez a „fülhallgató”.
Legutóbb ilyet a Cyberman-eknél látott.
Azonnal cselekednie kellett.
Előkapta a szónikus csavarhúzóját benyomta rajta a kék gombot és így szólt a lányhoz:
-Bocsi, de ez fájni fog.
És ekkor egy sípolós hangot lehetett hallani és a lány összeesett, de az idő lord az utolsó pillanatban elkapta.
Doktor a lánnyal a kezében kifutott a TARDIS-hoz, bement és bevágta az ajtaját, és letette a lányt a padlóra.
Fél óra múlva a lány elkezdett ébredezni.
- Hol vagyok?
- A TARDIS-ban.
- hol?
- A TARDIS-BAN.
- Na, jó engem ne szivass! – Mondta Natasha és elindult az ajtó felé.
- Várj egy percet, várj már egy percet!- szólt az idő úr, de nem tudta megállítani a lányt, aki kinyitotta az ajtót.
A lány állt és nyitott szájjal bámulta a világűrt.
Doktor odaállt mellé és elkezdett magyarázni.
- Hát jól látod, ez a világűr.
- D-de ez meg hogy - szólt megszeppenve a lány.
- Ez az… űrhajóm.
- A neve TARDIS.
- Hogy lélegezhetünk? – kérdezte ijedten Natasha.
- A Tardis megvéd minket.
- kicsit hideg van, így hogy nyitva van az ajtó. – mondta a lány.
Doktor becsukta az ajtót és elkezdett mesélni az űrhajóról.
- A TARDIS tud utazni térben és időben. Mindenhova ahova csak szeretnéd.
- Mienk az univerzum. Szóval hava szeretnél először menni? – kérdezte kíváncsian a Doktor.
- Vigyél haza, ez nekem túl sok! – szólt ijedten a lány, és elkezdett könnyezni.
- Rendben… - szólt szomorúan az idő lord.
A TARDIS szélsebesen szállt a világűrbe, és egy szempillantás alatt megérkezett a föld bolygóra, Nathasáék háza elé.
Mikor meghallotta, hogy az időgép leszállt, el se köszönt az idő lordtól csak kifutott és bevágta az ajtót.
A Doktor nagyon szomorú lett, hogy így semmibe veszik.
- Egy kis időre el kellene tűnnöm. Még a Mester sincs velem. – szólt hősünk és kiszállt a TARDIS-ból, és kulcsra zárta annak ajtaját.
A Férfit már nem érdekelte semmi. Nagyon elbánkódott azon, hogy Natasha semmibe veszi őt, és még a barátja a Mester sincs vele.
Ekkor egy váratlan pillanatban a Doktor kezdett szédülni majd elterült London egyik utcáján, és elkezdett emlékezni.
„Ő és a mester feküdtek a fűben nézték a naplementét és beszélgettek.
- Mester ma nálam aludhatsz. – szólt kedvesen barátjához a Kicsi Doktor.
- Doktor?! Mester?! Itt a vacsora! – kiáltott oda az idő lord mamája.
- A kis idő lord és barátja gyorsan befalták a vacsorát és a Doktor egyből egy kérdést tett fel szüleinek.
- Kimehetünk Mesterrel csillagokat nézni? -kérdezte csillogó szemmel.
- Persze, de vigyázzatok magatokra.
Mester és barátja nagyon boldogok voltak együtt.
Ők voltak a legjobb barátok az egész világon.”
Ekkor vége lett az álomnak és legnagyobb meglepetésére a Mester előtte állt.
Doktor feltápászkodott és megölelte „öreg” cimboráját, Mester pedig visszaölelte.
- Mi a baj barátom? – kérdezte a Mester a szomorú idő lordot.
- Natasha itt hagyott. – felelte szomorúan.
- Ne bánkódj! Én mindig itt leszek veled!
- Utaznál velem?
- Ezer örömmel! – szólt mosolyogva a Mester.
A Doktor és Mester benyitottak a TARDIS-ba, és az időgép „fémes nyikorgó” hangot adott ki és szép lassan eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése