Harmadik fejezet
Mester
- Hova menjünk először? –Kérdezte a Doktor izgatottan.
- EGYIPTOM! – kiáltott a Mester. – Mindig is meg akartam nézni a piramisokat.
- Akkor irány Egyiptom – szólt, és örült mosolyával rámosolygott a barátjára.
A Tardis hirtelen elkezdett rázkódni. Az Idő Lord nem értette, hogy mi a baj.
Hirtelen előkapott egy kalapácsot majd elkezdte ütni a vezérlőpanelt és így szólt:
- Viselkedj!
A Tardis egyre hangosabban és durvábban kezdett rázkódni.
- Doktor, mi a fenét műveltél? –Ordította oda neki a Mester.
- É-én nem csináltam semmit- dadogott a Doktor.
A Mester elvesztette egyensúlyát és a földre zuhant.
- Mester! Kapaszkodj meg valamiben, menj oda a kabáttartóhoz. Ott van egy barna ballonkabát. Van a jobb belső zsebébe egy régi szónikus csavarhúzó.
Vedd ki és használd, amikor kell! Én addig megpróbálom megfordítani a Tardist, ugyanis valaki magához hívja.
A Tardis vezérlőpanel kezdett összeomlani.
Mester megpróbált mindent megtenni de, egyszer csak kibillent az egyensúlyából és neki csapódott a Tardis egyik falának.
- Mester, minden rendben? – kérdezte a Doktor, de nem jött válasz a kérdésre.
Az időgép falai elkezdtek repedezni.
A doktor idő közben nagyon nagy bajban volt, mert a vezérlőpultnál az előbb a túlzott kisülések deaktiválták a TARDIS automatikus védelmét és így manuálisan kellett neki gyorsan azt bekapcsolnia, mert ha nem akkor amint eléri a hajó a troposzférát azonnal elég a légkörben velük együtt.
Ekkor a Mester kezdett magához térni.
A Doktor pajtása egyből a vezérlőpult fele nézett ahol látta hogy a barátja őrülten nézi a lángokban álló panelt és egyszer csak elkiáltja magát.
- GERONIMO! – üvöltötte a Doktor.
- Te meg mért örülsz ennyire? – kérdezte a Mester.
- sikerült stabilizálnom a rendszert, és végre le tudunk szállni.
- És mégis hol? mármint hol szállunk le.
- Nem tudom.. Szólt nevetve a Doktor.
A Tardis megrázkódott majd leszállt.
Doktor és barátja elindultak az ajtó fele, kivette a zakójából a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
- M-Mi?! Ezt nem értem. – szólt ijedten a Doktor.
- Mi a baj? – kérdezte a Mester.
- A pentagonban vagyunk. De ezt nem értem. Álmomban voltam már itt.
Az idő lord visszarohant a TARDIShoz és rázárta az ajtót.
- Doktor, ezt látnod kell! kiáltott neki oda a Mester.
A közelgő vihar odarohant barátjához és meglátta a darabokra lőtt holttestet.
- Mi de inkább ki tehette ezt vele?! – szólt rémülten az idő lord.
Ekkor a Doktor érzett a levegőben valami furcsát amit már rég nem.
- Ez lehetetlen…..
- M-mi lehetetlen? Doktor…kezdek félni.
-S-semmi,nincs semmi gond.. meg kell tudnunk hogy mi vagy ki hívta ide a TARDIS-t.
A Doktor és a Mester elindultak egy hosszú folyosón és egyre több holttestet láttak,majd egy váratlan pillanatban egy ember jött feléjük majd összeesett és meghalt.
- itt valami nincs rendben.. – szólt vészjóslóan a Doktor.
- Mi lehet az aki ilyen módon öl….mi mi… egy seb az egész testen…dalekok…nem lehetetlen….cybermenek(?) nem ők nem így ölnek…..de akkor ki?! – értetlenkedik a férfi.
Doktor és a Mester tovább mentek a hosszú folyosón. Olyan volt a folyosó mintha sose lenne vége.
De a hosszú gyaloglás után elérkeztek egy ajtóhoz. Az ajtón nem volt kilincs se semmi csak egy vas ajtó kulcslyukkal.
Ekkor hősünk előkapta a szónikus csavarhúzóját,neki nyomta az ajtónak és megnyomta rajta a gombot.
Az ajtó szép lassan kinyílt ekkor egy Sontar katona előlépett az ajtó mögül és lelőtte a mestert.
A Doktor elkapta barátját, letette a földre, és nekirohant a katonának.
Az idő lord ütötte és ütötte a Sontárt, amíg meg nem halt, majd odafutott a mesterhez, ölébe kapta, és zokogott.
-Ne! Most nem halhatsz meg!! Neeee!! - zokogott a Doktor, de ekkor már a mester teste vérben úszott.
Kezébe vette barátját és visszament a tardishoz, majd beszált letette a Mester holttestét és beírta a legközelebbi hely koordinátáit.
Mikor odaértek az idő lord összehordta a közelben lévő gallyakat, majd ráfektette a Mestert és elégette.
Szép lassan visszakullogott a tardishoz és elindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése